Az európai uniós források felhasználását vizsgáltuk a korábbi, a 2015. december 31-jén zárult, 2007-2013-as uniós forrásfelhasználási ciklusban. Arra voltunk kíváncsiak, hogyan alakult a visszatérítendő támogatások, vagyis a hitelek és a nem visszatérítendő források kifizetése ebben a ciklusban.
Ennek a ciklusnak a legnagyobb kihívását a teljes uniós forráskeret lehívása jelentette, míg az utána következő, tehát a 2014-2020-as időszak hazai támogatási rendszere ezen túlmutató prioritásként fogalmazta meg azt, hogy a rendelkezésre álló európai uniós forrásoknak a fenntartható növekedést és versenyképesség növelését kell szolgálnia.
A két támogatási forma által kifejtett hatásokat összevetve, megállapítható, hogy a hitelprogramban részt vett vállalatok esetében nagyobb mértékű a növekedés az egyes mutatók vonatkozásában, mint a nettó árbevétel, az egy alkalmazottra jutó GDP vagy az egy cégre jutó létszám. Ám a legnagyobb eltérés a jövedelmezőségi mutató tekintetében látszik, az egy cégre jutó adózási eredményt megnézve ugyanis, majdnem a duplája a visszatérítendő a nem visszatérítendőkének.
Viszont az iparági bontást tekintve a támogatásoknak nincs egységesen, a támogatási összeg nagyságával összefüggő, ágazatokra gyakorolt hatása. Bár az érzékelhetú, hogy a bizonyos nagyobb támogatási összeget felszívó feldolgozóipari ágazatok (mint például a raktározás, a fémfeldolgozás, a gumi termék gyártás) jobban teljesített.
A vissza nem térítendő támogatások esetében a tipikusan nagyvállalati szektorban levő vállalkozások, az árbevétel mutatókban múlta felül a kisebb vállalatokat. A kisebb mikro- és közepes-méretű vállalatok inkább a bruttó hozzáadott érték, adózás előtti eredmény és a személyi jellegű kiadások mutatókban értek el jobb eredményt. Általánosságban a vizsgált gazdasági mutatók tekintetében az 1-5 fős mikro vállalkozások esetében mutatható ki a legkisebb hatás. A hitelprogram kapcsán megállapítható, hogy a támogatás a mikro vállalkozásoknál nagyobb cégek gazdasági mutatóira kicsivel nagyobb pozitív hatást gyakorolt. A mikro méretű vállalkozások esetében inkább a jövedelmezőség és a bruttó hozzáadott érték mutatókra volt pozitív hatása a támogatásoknak, míg a 6-249 fős vállalatoknál a fizetési mérlegre, illetve a jövedelmezőségi mutatóra gyakorolt pozitív hatás mutatható ki. A támogatások hatását a vállalatok mérete szerinti vizsgálva sem állítható, hogy bármely vállalati méretkategóriában egyértelműen hatásosabb lenne a forrásfelhasználás.
Összességében megállapítható, hogy a vissza nem térítendő támogatásoknak nincs jelentős gazdasági mutatókra gyakorolt pozitív hatása, míg a visszatérítendő támogatásoknak több gazdasági mutatóra is van a vizsgált cégek esetében és ezek jelentősebbek is.